Ezen a programon a Wosinsky Mór Általános Iskola és Széchenyi István Tagiskolájának
diákjai közösen vettek részt. Egymás megismerésére és, hogy képet kapjanak arról milyen
helyekre megyünk és ott miket fognak látni, egy előkészítő órát szerveztünk 2025.03.26-án.
Itt érdekes feladatokat oldottunk meg, felhasználva a Barangoló honlap adta lehetőségeket.
2025.04.07-én a hajnali órákban indultunk Erdélybe. Az első úticélunk Segesvár volt, ahol a
történelmi központban tettünk sétát Nagy Ernő idegenvezetőnk segítségével. Ez a terület 1999
óta a világörökségi oltalom alatt áll. Ernő mesélt az óratoronyról, hogy ez miért volt fontos az
ott élőknek. Megmásztuk a segesvári diáklépcssőt, ami 175 fokból áll. Megkoszorúztuk Petőfi
Sándor szobrát, és Ernőtől megtudtuk, hogy a költő nem itt tűnt el, hanem a következő
megállónknál, Fehéregyházán. Itt sajnos nem tudtunk kiszállni, mert balesetveszélyes lett
volna. Ezután a Mini Erdély Parkot néztük meg Szejkefürdőn. Ez a létesítmény Erdély összes
látványosságát magába foglalta makettek formájában. A park után átsétáltunk a szomszédban
lévő székelykapukhoz, amelyeknek a motivumairól Ernő sokat mesélt a gyerekeknek, majd 14
kapu alatt átsétálva eljutottunk a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjához, amin koszorút
helyeztünk el. Innen a szállásunkra mentünk Tibódra, a Bálint Fogadóba, ahol finom meleg
vacsora várt már minket.
A második napon, kedden, havas tájra ébredtünk. Bőséges reggeli után elindultunk a Békás-
szoros felé, közben beiktattunk két megállót a zeteváraljai víztározónál és a csíki kőbányánál.
A Békás-szorosban Ernő mindig elmondta, hogy a szoros melyik részén tartottunk éppen, a
Pokol kapujánál, a Pokol tornácán vagy a Pokol torkán. Ki is szálltunk a buszból és közel két
kilométert gyalog tettünk meg ebben a csodálatos környezetben. A gyerekek menet közben
ámulattal nézték a fölénk magasodó sziklafalakat és a hatalmasra nőtt jégcsapokat. A buszra
szállásunk után visszakanyarodtunk a Gyilkos-tóhoz, amelynek partjára rövid séta után
jutottunk el. Ernő itt is sok érdekes információval szolgált nekünk a tó keletkezéséről és a
tóban lévő fákról. Innen Madéfalvára utaztunk, ahol ismét koszorút helyeztünk el az 1764-es
vérengzés emlékére, ahol több mint 200 székelyt, köztük nőket és gyerekeket mészároltak le.
A következő úticélunk Csíksomlyó volt, ahol megnéztük a csíksomlyói kegytemplomot, majd
tovább utaztunk Csíkszeredára, a Nyerges-tetőre. Itt megnéztük a kopjafákból álló
emlékművet és elhelyeztük az iskola koszorúját.
A harmadik napon ellátogattunk a székelyszentkirályi iskolába, ahol idegenvezetőnk, Ernő
tanít. Az ottani gyerekek egy prezentációval vártak minket a településük történetéről, valamint
a székely népviseletről. Rövid ízelítő gyanánt bemutatták nekünk a néptáncukat. Mi is
készültünk egy, Tolna vármegyéről és Tolna városáról szóló bemutatóval. Ezután
megvendégeltek bennünket üdítővel és nagyon finom helyi kaláccsal. A vendégség után még
közös focizásra is sor került, ahol fiúk és lányok, székelyek és magyarok együtt játszottak. Az
iskolalátogatás után elindultunk kirándulásunk legnagyobb kihívására, a Madarasi Hargitára.
Miért volt kihívás? Mert aznap reggelre közel 40 cm hó esett. A hegyre vezető út is izgalmas
volt, hiszen traktor vontatta fedett szekérrel mentünk fel, miközben finom meleg kürtős
kalácsot ettünk. Menet közben meg kellett állnunk, hogy fel tudják tenni a traktorra a
hóláncot. A gyerekek persze kihasználták az időt és vad hógolyócsatába kezdtek. Így olyan
élményben volt részük, amiben Magyarországon az elmúlt teleken nem. A Hargita
meghódítása komoly kihívás volt, nehéz terepen, hóban, metsző szélben. A hegycsúcsról
csodálatos panoráma tárult elénk. Buszunkhoz visszatérve elmentünk Székelyudvarhelyre,
ahol Ernő megmutatta a város nevezetességeit.
Az utolsó napon korai indulást követően Korondra mentünk Csabához, aki részletes előadást
tartott a parajdi só feldolgozásáról és felhasználásáról. A sókészítmények jótékony hatásáról
is beszélt „Katikáknak és Petikéknek” (így nevezte a gyerekeket), s ezeket meg is
vásárolhattuk a bemutató boltjukban. Hazaérkezésünk előtt kirándulásunk utolsó állomása
Marosvásárhely volt, ahol a Kultúrpalotába látogattunk el. Itt megcsodálhattuk a tükörtermet,
a díszes, kézzel festett üvegablakokat, melyek mindegyike külön történetet mesélt el.
Benézhettünk a hangversenyterembe, ahol pár akkord erejéig hallhattuk a helyi fúvós zenekar
próbáját. Hosszú és fárasztó utazás után végre az esti órákban hazaérkeztünk Tolnára.
Fárasztó, ugyanakkor maradandó élményekben rendkívül gazdag kiránduláson vagyunk túl,
melyet mind a gyermekek, mind a felnőttek egyaránt élveztek.
Kövesi Andrea és Takáts Linda osztályfőnökök