Iskolánk · Névadónkról

István, az elsõ keresztény magyar király - uralkodott 997–1038
 
Államalapítás és egyházszervezés
 
I. (Szent) István király a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége: az elsõ keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezõje.
997-ben, Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek.
Istvánt az ezredfordulón, kb. 1000 karácsonyán koronázták királlyá Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa õt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság.
 
István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségébõl létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedõ keresztény magyar államot. Ennek területén félszáz királyi vármegyét és 10 püspökséget szervezett, falvaiban templomokat építtetett.
 
István többek között folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését, megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, felépítette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák mûködtek, és azok váltak a mûvelõdés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúrát tanították, diákjaikból pedig nemcsak hittérítõk, hanem a király és a vármegyék fõ emberei is lettek.
 
István a pogány szokásokat igazságos törvényekkel szorította ki, a kereszténységet pedig megerõsítette.
 
István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérvárott, ott is temették el. Népe három évig gyászolta.
 
Az államalapító István királyt augusztus 20-án ünneplik Magyarországon, és ez a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepe.