Szeretettel köszöntjük intézményünk honlapján!
"Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon
tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje
a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás
izgalmát, megtanulja szeretni azt, amit csinál,
és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog."
(Szent-Györgyi Albert)
Névadónk Tolnán született 1854. március 28-án, Szekszárdon 1907. február 22-én halt meg.
Szülőháza Tolnán, a Kossuth Lajos utcában ma is áll, falán emléktábla őrzi a tudós pap nevét.
Az 1854-ben született Wosinsky lengyel nemesi családból származott. Pécsen szentelték pappá, több Tolna megyei településen is tevékenykedett lelkészként.
Wosinsky kezdeményezésére, és felajánlása alapján jöhetett létre a XIX. század végén Szekszárdon Tolna vármegye múzeuma, amelynek igazgatójává is kinevezték.
Wosinsky jelentős régészeti kutatásokat is folytatott, legjelentősebb feltárását Lengyel határában, a „török sáncon” végezte.
A teológiát Pécsett végezte. 1872-ben szentelték pappá, majd Gödrén és Aparon volt káplán. |
|
1881-től Lengyelen plébános, ahol egyházi irodalmi tevékenysége mellett régészeti kutatásokat is végzett: Apponyi Sándor gróf támogatásával nagyszabású ásatásokhoz fogott.
A lengyeli őskori telep föltárása után egész Tolna vm.-t átkutatta.
1890-ben bonyhádi esperes, majd Szekszárdon plébános.
1889-től tagja az MTA régészeti bizottságának.
1895-ben részt vett gróf Zichy Jenő kaukázusi expedíciójában.
1989. óta az ő nevét viseli a megyei múzeum Szekszárdon, Tolnán általános iskolát és utcát neveztek el Wosinsky Mórról.
1896-ban az általa feltárt leleletekből megalapította a "Tolna vm:i régészeti múz."-ot,
1900-ban került sor a múz. épületének alapkőletételére. Ő volt a múz, első ig.-ja.
1901-ben c. apát lett.
1902-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává.
1907-ben hunyt el, a tolnai temetőben nyugszik.
Fennmaradt művei
- Karcolatok dán és svédországi utamról (Szekszárd, 1888);
- Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888);
- Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig (Bp., 1896);
- Az őskor észbetétes díszítésű agyagművessége (Bp., 1904). - Irod. W. M. (Vasárnapi Újság, 1902. 36. sz.);
- Ortvay Tivadar: Emlékbeszéd W. M. fölött (MTA Emlékbeszédek XIII., Bp., 1908);
- Haugh Béla: W. M. életrajza (Szekszárd, é. n.);
- Alföldi András: Emlékezés W. M: ról (Bpesti Szle, 1928. 248. sz.);
- W. M. és a szekszárdi múzeum (Szekszárd, 1966).
|